Szőnyi Levente: Istent is foglalkoztatják az életkérdéseket

A 14. Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia utolsó napján Szőnyi Levente, a szilágysomlyói egyházmegye esperese hirdette az igét a szilágyperecseni templomban az Ézsaiás próféta könyve 55. fejezet 8-9. versei alapján.

„Életkérdések ennek a Függőleges konferenciának a központi üzenete, gondolata, amit itt is olvashatunk és láthatunk. Hiszem azt, hogy nem csak fiatalokat, felnőtteket is érdekelnek ezek az életkérdések. Mindenkinek vannak kérdései, gondolatai, érzései saját, személyes életével kapcsolatban, e világgal kapcsolatban, a múlttal, a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatban. Hiszem azt, hogy ezen a hétvégén, ezen a konferencián résztvevő fiatalok sok kérdéssel találkoztak, és bízom benne, hogy válaszokat is kaptak.” – kezdte meg igehirdetését Szőnyi Levente.

A lelkipásztor szerint nem csak minket, embereket foglalkoztatnak ezek a kérdések, hanem Istent is. Isten törődik azzal, hogy kérdéseinkre választ kapjunk, hogy sokat érünk, hogy az életünknek van célja és ő segít ezekre a kérdésekre választ kapni. Az ige gondolatokról és utakról beszél, ember és Isten gondolatairól és útjairól. Megdöbbentő hallani, hogy a mi újaink az Isten gondolataitól olya messze vannak, mint ég a földtől. Van-e értelme az Isten útját keresni, ha úgysem érhetem el? Az ige rávilágít arra, hogy a legnagyobb probléma a gondolatokkal és az utakkal az Isten és ember között, hogy nem ugyanarra gondolunk sokszor. A legnagyobb különbség Isten és emberek gondolatai közül, hogy mi mindig a magunk útját akarjunk járni. A mi gondolataink: a mi utunk, a mi tervünk, a m házunk, a mi családunk, a mi munkánk, a mi földünk. Ezek a mi gondolataink, útjaink. Az Isten gondolatait így szólnak: a te házad, az ember élete, az ember boldogsága. Mi magunkra gondolunk, Isten nem magáéra gondol. Míg mi a saját életünket féltjük, Isten egyszülött fiának életét sem nézte, hanem odaadta nekünk és értünk, ezért különböznek az újaink és a gondolataink.

„Van egy jó hírem, bár különböznek ezek az utak és gondolatok sokszor, mi földhözragadtan, ő pedig mennyei magasságban gondolkodik és tervez, az örömhír az, hogy a cél az út végén ugyanaz. Én is azt akarom, hogy boldog legyek, és Isten is ugyanazt akarja, hogy én legyek boldog. Nem ő akar boldog lenni, mert neki megvan a boldogsága, dicsősége, a hatalma. Ez a cél!” – mondta az esperes.

Isten ugyanakkor azt akarja, hogy rátaláljunk az Ő útjára, ráismerjünk a gondolataira, és rájöjjünk arra, hogy az a javunkra válik és járjunk az Isten útján, éljünk az Isten gondolataiban. Bár keskeny ez az út sokszor letérünk erről, mert nem könnyű megmaradni az Isten gondolatai mellett. Nehéz az ént leradírozni érzéseinkről, gondolatainkról, de ha sikerül áldás születik abból, ha nem csak magamat látom, hanem a másikat is.

Isten soha nem fog megszűnni azt mondani, amit a GPS mond, amikor eltérünk a megadott útvonaltól, hogy újratervezés, mert amíg e testben élünk nem lehetünk tökéletesek, nem hozhatunk mindig jó döntéseket, de nem baj, mert mindig lehet újratervezni. A már rajtunk áll, hogy kikapcsoljuk az életünkből, esetleg lehalkítjuk, vagy igyekszünk meghallgatni. Ha ez utóbbi mellett döntünk, akkor vállalni kell, hogy naponta, hetente halljuk azt, hogy újratervezés, hogy kiléptük az Isten vonzásköréből. Isten szavától nem kell megijedni, mert ő a boldogságunkat keresi. Mi földi eszközökkel keressük a boldogságot, Isten azonban tudja, hogy a belső béke, hit, reménység, amit ő ad, nyújt a szívünkben, azok boldogítanak bennünket.

Isten úgy vezet bennünket az Ő útján, hogy tanítványokká tesz. A hogyanra, a mikéntre két válasz van: egyrészt Istennek van egy észrevétlen, láthatatlan vezetése. Másrészt vannak konkrét látható, hallható, érzékelhető vezetései is Istennek: a Biblia, amelyben az Ő szavát olvashatjuk. Van még egy másik eszköze is Istennek, ez pedig a hívő ember példája. Jézus Krisztus pedig a legfőbb példaképünk, éppen ezért rá kell tekinteni, őt kell követni.

Isten a mennybe akar elvezetni a Krisztis útján, a cél pedig a mennybe jutni. Mennybe jutni csak a Krisztus útján vezet, amely négy fő stációból áll: nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, virágvasárnap – zárta prédikációját Szőnyi Levente, aki azt kívánta a fiataloknak, hogy ezeket a válaszokat vigyék magukkal haza, Jézus Krisztus életét tekintsék követendőnek, válasszák az Ő útját, az Istennek való engedelmességet, mert ez a boldogság és az öröm titka.

Imre István: Az örökkévalóság a hab a tortán

Szüntelenül döntéseket hozunk. Lehet, hogy nem életbevágóak, lehet, hogy még nem életbevágóak. A döntés azt jelenti, hogy állást foglalok. Azt jelenti, hogy ott a két út előttem, és megvizsgálom, hogy melyiken induljak el, és elindulok, és ezt percenként szinte meghozzuk – kezdte előadását Imre István mákófalvi lelkipásztor, aki különböző idézeteket vetített ki, amelyekre a fiatalok reagáltak.

Van az amerikaiakban egy olyan mentalitás, ami bennünk totál nincs meg, ez a nem mérlegelünk semmit, let’s do it. Bízz magadban, mindenre képes vagy, meg tudod csinálni, csak akarjad. Ehhez képest mi körbejárjuk nyolcszor az egyik gondolatot, körbejárom kilencszer a másikat, aztán nem döntök. Az előadó ezt annak a számlájára írta, hogy félünk annak a felelősségétől, hogy döntünk. Ha minden döntés állásfoglalás, akkor tényleg minden döntésnek következménye van. Lehet nem azonnali, hanem időzített, de biztos van.  Sokszor azt hisszük, hogy abban kell dönteni, ami az Isten dolga, néha kivesszük Isten kezéből, ami ránk tartozik, azt lepasszoljuk.  Abban, amiben engem terhelne a felelősség, azt hárítom, nem döntök, mert ha én döntök, akkor én kell tartsam a hátam, ezért másokra hárítjuk a felelősséget.

Igazából nem is dönteni nehéz, hanem aszerint élni, ahogy döntöttem. Az nem működik, hogy elhatározok dolgokat és nem történik semmi. Dönteni nem nehéz, mert az ember, ha egy kicsit mérlegel, akkor lejut egy állásfoglalásra, akkor választ, de aszerint a döntés szerint továbblépni, az kutya nehéz. Egy döntéshelyzet előtt meg kell nézni a döntés összefüggéseit. Két dolog fontos az előadó szerint: mi a gyengesége a döntésnek, amit hozni fogok és mi az erőssége, a másik pedig, milyen lehetőségeket, alternatívákat, kihívásokat rejteget, vagy milyen veszteséggel jár. Minden döntésemben van potenciális vesztenivaló, de nem mindegy, hogy mennyi mellette a lehetőség.

A dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk, hogy alakuljanak. Bár a résztvevők mind azt mondták, hogy ez a kijelentés hamis, az előadó úgy gondolta, hogy igaz. Állásfoglalását a rezonancia elmélet gondolatával támasztotta alá. Az elmélet azt mondja, hogy ami körülöttünk van, az abból adódik, ami kijön belőlünk. Az emberi agy és a szív erőteljes mágneses erőt bocsát ki.  Árad belőlünk tehát a pozitív, vagy a negatív energia, és az visszahat ránk. Egyszerre vagyunk adók és vevők. Ilyen értelemben az embertől sok mindent el lehet venni, de azt a szabadságjogot nem, hogy eldönti minden élethelyzetben, hogy egy körülményhez hogy áll hozzá.

Ha valami történik veled, ami elveszi a lelki békédet, arról nem biztos, hogy tehetsz, de hogy engeded, hogy elmérgesedjen, az a te kezedben van. A döntésünk azt jelenti, hogy meghatározom saját magamnak, hogy hogy állok hozzá egy pocsék körülményhez.

A közönségből érkezett az a kérdés, hogy az érdektelenség megoldás-e, amire az előadó azt válaszolta, hogy ő ezt úgy éli meg, hogy egyre gyakrabban mondja magának, hogy „engedem hadd menjen.”  Ezt főleg azoknak ajánlja, akik mindent kontrollálni akarnak. Azonban sok élethelyzetben kell hagyni, hogy menjen, nem kell mindenben megpróbálni tartani a gyeplőt, mert én vagyok az Atya Úr Isten. Egy szabadult alkoholista mondta egyszer, hogy két dolgot tanult meg a terápiás otthonban. Az egyik, hogy van Isten, a másik, hogy nem ő az. Ez azonban nem érdektelenség, hanem a legjobb megoldás. A legjobb döntés ugyanis néha az, hogy „ahogy egyik, úgy puffan alapon” engedjük, hogy történjenek a dolgok.

Felejtsd el, hogy a körülményeid áldozata vagy! Nem vagy a körülmények áldozata, ezt tudatosítani kell az agyunkban. El kell dönteni azt, hogy hogy szeretnénk élni, kivé szeretnék válni. Nem sakkfigurák vagyunk, akiket egy hatalmas mester kénye-kedve szerint kiüt-beüt, feketére, fehérre, zöldre fest. A Biblia Istene nem ilyen, nem bábúk vagyunk. Vannak dolgok, amelyek tőlünk függetlenül megtörténnek, a helyzetemet rontani tudom, vagy megtartom azon a szintem, amelyen marad. Az életben a bennünket ért szenvedések 20 százaléka az, ami tőlünk független, a többi 80 a hozzáállás.

Imre István a Péter vízen járása történetéről is beszélt. Elmondta, hogy Péter emberi szemmel nézve nem normális, mert kilép a hajóból, ráadásul el is süllyed egy adott ponton. Azonban mégis Péter nyert, mert a többi tanítvány semmit nem élt át abból, hogy mit jelent (jól, vagy rosszul) dönteni, kiemelkedni a Megváltó által. Minden döntés veszélyes, de előrelépést jelent. Az előadó szerint nagyon nagy dolog megtapasztalni a bukás után a felemelkedést. Krisztusban az a szenzációs, hogy a rossz döntésből is jót tud kihozni.

„Mivel döntésekről volt szó, a végén szeretnék kitérni arra, hogy miért jó cucc Jézus mellett dönteni. Én hármat mondtam el, lehet kiegészíteni, nyilván, ez nem a teljesség igényével fogalmazódott meg. Az első dolog, amiért nekem személy szerint jó volt ezt a galileait követni az az, hogy a hit, az nem egy érzelmi alapú döntés. Éppen azért, ha én megnevelem magam tudatosan arra, hogy nem akkor szeretem Jézust, amikor úgy jön, hogy szeressem.  Nem akkor követem, amikor úgy jön, mert sokszor nem jön. Hanem tudatosan ráállok arra, döntök arról, hogy én követni akarom, akárhogy is érzem magam.” – mondta Imre István. Ha érzelmi alapon döntünk Krisztus mellett, akkor nem mindig érezzük a tüzet. Amikor nem érezzük a tüzet, akkor jön be a ráció. Nem érzés kell hogy legyen a vele való kapcsolatunk, hanem meggyőződés, tudat. A vele való kapcsolat azt jelenti, hogy tudatosan döntök az eszemmel, meggyőződésből követem Őt, akkor is, amikor az első szerelem elmúlt.

Ha Krisztus mellett döntesz, akkor sok más döntésed jól alakul. Másrészt van egy múltunk, amit néha le szeretnénk tagadni, bizonyos időszakokat szeretnénk meg nem történtté tenni, de Krisztus mellett úgy dönthetünk, hogy a múltunkkal tisztában van. Tudja, hogy ki vagyok, mégis szeret. Van valaki, aki nagyon jól ismer, és mégis akar. Emellett van egy tuti jövő. Aki Krisztus mellett dönt, az kap egy olyan földi életet, amelyik nem mentes a nehézségektől, de a kezelési módszeremet változtatja meg, és ez sokat jelent. A keresztyén élet önmegtagadásról és keresztről szól, de az a szenzációs, hogy Jézus azt mondja, hogy hordjuk ketten, de a nagyobb teher az ő vállán van. És végül ad az embernek üdvbizonyosságot is. Ez pedig a hab a tortán, az örökkévalóság. Képletesen megfogalmazva Jézus akciózik, ő fizet és mi kettőt kapunk: egy jó földi életet, és akciósan, ingyen az örökkévalóságot.

Közel 500 fiatal részvételével startolt pénteken, május 4-én Szilágyperecsenben a 14. Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia. A találkozó 14 órakor nyitotta meg kapuit, 17 órakor került sor az esemény megnyitójára. Berke Krisztina, a Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia programkoordinátorának köszöntő szavai után Nagy Bálint helybéli lelkipásztor is üdvözölte a konferencia résztvevőit. Szilágyperecsenhez hűen hagymamajszolással indult a program.

A Függőleges zenecsapata hangol

Elsőként Kánya Zsolt Attila, a KRISZ (Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség) elnöke és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadója hirdetett igét a János evangéliuma 18. részének 4. verséből. Kánya Zsolt Attila elmondta, hogy a felolvasott ige egy szomorú dologról beszél, Jézust el akarják fogni, meg akarják ölni, és Jézus nem tud mást tenni, hogy meghajtja a fejét a gonosz előtt úgy, hogy közben ő fog győzedelmeskedni. „Kit kerestek?” – kérdezte az igét idézve a fiataloktól Kánya Zsolt Attila.

Beindult a regisztráció

Biztos, hogy Jézust keresik? Vagy éppen elfeledkeznek róla? Őt kell megkeresni és megtalálni. Lehet, hogy van, akinek 3 nap, 3 év, vagy éppen 30 év sem elég, hogy Krisztust megkeresse, talán csak azért, mert nem vele akar találkozni. „Szeretném, hogy a sok fiatal, ti, akik itt vagytok, úgy tudjatok elmenni Vasárnap, innen erről a helyszínről, vagy úgy tudjatok lefeküdni és felkelni, és úgy tudjatok holnap ismételten találkozni a többiekkel, hogy közben ott van bennetek a kérdés, ott a szívetekben a vágy, az indulat, hogy vajon Vele találkoztam-e?” Az ifjúsági előadó azt kívánta áhítata végén, hogy a konferencia résztvevői Jézussal találkozzanak a konferencia ideje alatt.

Ha Szilágyperecsen, akkor hagyma

Mike Pál magyarkéci lelkipásztor, a pénteki nap előadója néhány hagymás viccel kezdte meg előadását, majd rátért előadásának témájára: Mi az élet értelme, mi az élet célja? Sokaknak kérdés, hogy honnan jönnek, hová tartanak?

A két moderátor: Veress Emőke és Oláh Krisztián

Mike Pál elmondta, hogy ez valóban egy égető kérdés, és fontos minél előbb erről beszélni. Konkrét példát is mondott arra, hogy találkozott olyan emberekkel, akik azt hitték, hogy az életüknek volt célja, a végén kiderült, hogy eltolta az életét. Eljön az az idő, amikor már nincs újratervezés, és ez nem feltétlenül a biológiai halál pillanatában történik, de a konferencia résztvevőinek még van erre esélyük – jelentette ki az előadó.

Berke Krisztina, a Függőleges programkoordinátora

Mindeneknek a kezdetén nem én voltam, hanem az Isten, én csak belepottyantam a történetbe, a nagy Eposzba, a világot nem csak értem teremtették. A Biblia szerint minden Ő reá nézve jött létre. Ez az Isten története, Ő forgatókönyvíró. Van egy szuper sztorija, és mi is részesei vagyunk ennek a sztorinak. Nem véletlenül lett a világ, hanem ennél sokkal jobb, Isten fantáziájából pattantunk ki és kerültünk ide. Nem csak dekor vagyunk, hanem a történet részei vagyunk, és fontos szerepünk van.

Kánya Zsolt Attila, a KRISZ elnöke

Komoly szereposztást kaptunk ebben a több mint 2000 éve folyó szappanoperában, egyikünk szerepe sem elhanyagolható. Az, aki írja a sztorit, élvezi ezt, szereti, és nem csak a sztorit szereti, hanem a stábot is, és jól fizet. Amiben mi vagyunk az a Holy Wood, a gázsi pedig fölülmúlja a Hollywoodit. A szerepemet csak akkor ismerem meg igazán, ha megismerem a rendezőt, mert akkor a koncepcióját, az elképzelését is megismerem. Tehát az életnek csak akkor van értelme, ha egy tervező intelligencia van mögötte, a dolgoknak a végkimenetele csak akkor megnyugtató, ha a Nagy Rendező szeret is bennünket. Ebben az esetben biztos a happy end.

Veress Emőke Mike Pállal beszélget

Isten nélkül nincs értelmes élet, mert rendező nélkül nem lehet elkészíteni a produkciót. Ha nincs rendező, minden elmarad, még a gázsi is. A lényeg nem mi vagyunk, de benne vagyunk a lényegben. Van-e egy másik történet is? Mert ha végignézünk a világon, akkor az az érzésünk, hogy nem csak egy forgatókönyv van. Márpedig – mondta az előadó – csak egy forgatókönyv, egy rendező van. Van azonban valaki, aki el akarja hitetni velünk, hogy van másik sztori is, amelynek én lehetek a forgatókönyvírója, én kapom meg a főszerepet. A Sátán azonban csak irigységből hiteti el azt velünk, hogy van más is, azt ígéri, hogy helyben fizet, de csak utólag derül ki, hogy mi fizetünk rá.

Bántó-Tamás Szilveszter, a PONT gitárosa énekre buzdít

Egy sikeres és értelmes élethez az kell, hogy ne mi legyünk az elsők, hanem a rendező, mert ő tudja, hogy mit kell csinálni, hova kell menni. Ha te vagy az első, nem tudod biztosan, hogy hova is mész, de úgyis észreveszed, ha odaérsz – énekli a Bonbon a Valami Amerikában. Észreveszed, hogy eltévedtél, de az a baj, hogy akkor veszed észre, amikor már eltévedtél, amikor más késő. Nyitott szívvel kell járnom, mert a szívemmel látom meg a lényeget, még ha az annyira közhelyes is, hogy jól csak a szívével lát az ember.

Mike Pál előadó

A rendező ragaszkodik a forgatókönyvéhez és ragaszkodik a stábhoz. Ez egy élő produkció, hús-vér emberek játszzák benne a szerepet, mert Isten nem bábművész. Azt akarja, hogy szívvel-lélekkel benne legyünk a történetben. A választás lehetősége azonban megvan, hogy melyik történetben játszom, a történetlen történetben, vagy az igazi történetben. A pokol az Isten hiánya, amikor kimaradok a történetből. A legfontosabb kérdés ezen az estén, hogy van-e kapcsolatom a rendezővel. Ha elfogadom a szereposztást, akkor minden más magától alakul tovább. Istent jobban érdekli a jellemem, mint a karrierem. A legfontosabb szerepünk ebben a történetben az, hogy az életünk középpontjában az Isten legyen – zárta előadását Mike Pál. (Függőleges sajtóiroda)

Íme, megérkeztek a pénteki képek!:)

Fotózta: Kiss Gábor

FÜGGŐleges promó videó 2012- rendezői változat

Mike Pál- Honnan jövök, hová tartok?

A rgeisztráció első pillanatai….

Márton Elődöt kérdeztem a KÉTT-ről. Mi is ez konkrétan, miért fontos, miért hasznos?