Mi már Függünk!

 Hosszú nap után azt gondolná az ember -jogosan-, hogy elérkezett a megérdemelt pihenés ideje. Azzal persze nem számolt, hogy függők is léteznek, akik más rendszer szerint működnek. Mi azonban másról beszélünk. A mi Függőink (nem a kertek!) nagybetűsek, a munka örömteli, a rendszerünk jól működő.

kep4ed
Meg kellett érkezni. Testileg, hangilag, szellemileg. Egymásra hangolódtunk, s a gitár ránk (vagy inkább fordítva, de a harmónia szempontjából nincs jelentősége). Az énekből csendesség lett, a csendből vezetés. Bonhoeffer szavai bátorítottak: fontos, hogy a közösség minden tagja nélkülözhetetlen láncszeme legyen a közösségnek. Egymásra néztünk, elmosolyodtunk, s egyetértően bólogattunk. Legyen így!
kep3
A közös elképzelés, az egységre való törekvés megvolt. A szándék mellett azonban meg kellett érkeznie az ötletnek, az érvnek, az akaratnak. Ehhez azonban érkezett a kávé is! Lavinaszerűen özönlöttek a nevek (kinek ismerősek, kinek ismeretlenek). A kérdés fennmaradt: ki hogyan/hol tud érvényesülni, kinek hol a helye az adott témában. Színes ötletek tömkelegét dobtuk fel, majd a legjobbakra le is csaptunk (hiszen a csapat feltételezheti a “valaki által ütésre késztet” értelmét is).
És munkatársaink jóvoltából, sokkal lelkesebben jegyzeteltünk tovább a függőleges logóval ellátott írószerünkkel. Az elképzelések láthatóvá lettek, a nevek beszédesek, a feladatok világosabbak. S idejében elérkezett a döntés is. A rendezvény kezd körvonlazódni, s mi örömmel satírozzuk be a halovány részeket!

Vasárnap – Székelyudvarhely

2015. május 17. Vasárnap – Székelyudvarhely

Kedves Naplóm!

Vegyes érzések fogtak el a reggel, hiszen tudatosult bennem, hogy pár óra és véget ér az ifjúsági konferencia. Olyan hamar eltelt, és nagyon szívesen részt vettem volna még pár napig érdekesebbnél érdekesebb FÜGGŐleges programokon. Reggel újból csopotosultunk az osztálytermekbe, és összefoglaltuk az elmúlt két napot, valamint beszámolhattunk legkedvesebb élményeinkről, és megoszthattuk azokat a gondolatokat, amiket a konferenciáról magunkkal vihettünk. Jobban megismerve egymást már bátrabban szólaltunk fel és mertünk a csoportvezetők kérésére úgy pozitív, mint negatív tapasztalatokat is közölni. A szervezők a javaslatainkra is kíváncsiak voltak, én viszont csak arra buzdítanám őket, hogy szervezzenek még nagyon sok ilyen típusú eseményt, hiszen megismertünk egy új közösséget, nekünk fiataloknak az Istennel való kapcsolatunk megerősödött, az Ő szeretete, gondviselése körülvett minket egész hétvégén. Azt gondolom, hogy a nagy közös istentisztelet méltó befejezése volt a konferenciának, mert együtt, akár egy újonnan kialakult nagy család figyeltünk Bartos Károly lelkipásztor prédikációjára. A konferencia záróprogramja egy kis vidámságot, mókát hozott felszínre, ugyanis levetítettek egy videóban elkészített képösszeállítást az elmúlt hétvége legfontosabb, valamint feledhetetlen pillanatairól. Jó érzés volt mindezt felidézni és annak a reményében búcsúztam el barátaimtól, új ismerőseimtől, hogy jövőre újra találkozunk a FÜGGŐleges konferencián.

Péter Emőke

Szombat – Székelyudvarhely

2015. május  16. Szombat – Székelyudvarhely

Kedves Naplóm!

Nagyon jól indult ez a reggel is! A két opciós program közül én a zenés áhítatot választottam, ami szeretettel töltötte el lelkem, és tudtam, hogy abban a pillanatban a legjobb helyen vagyok. Szívmelengető esemény volt, nagyon tetszettek az újonnan hallott dicsőítő énekek is. Ezt követett egy előadás, amit Visky Anna, televíziós műsorvezetőtől hallhattunk, és ebből talán egy gondolat ragadt meg a legjobban, mégpedig hogy a CSALÁD EGY FELADAT. Ami pedig rosszabb ennél, hogy ha a család NEM feladat. A feladatunk az, hogy kommunikáljunk minél többet, hogy legyünk minél aktívabb részesei családi életünknek, tőrödjünk szeretteinkkel, és alkossunk minél szorosabb, bizalmasabb kapcsolatokat. Csoportkép vagyis családkép készítése után sétáltunk át újból az iskolába, ahol a tematikus műhelyekre került sor; én a családi tükörteremre jelentkeztem, amit utólag is kifejezetten jó döntésnek tartok. A legnagyobb kihívást a bemutatkozás jelentette, hiszen saját magunkat egy közeli családtagunk szemszögéből kellett bemutassuk. Mindenképpen elgondolkodtatott a feladat, ugyanakkor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon édesanyám is ugyanezeket mondotta volna el rólam, vagy nem? A továbbiakban csoportmunkák, játékok tették vidám hangulatúvá az egészet, és tanulságosnak éreztem a csoporttársaim véleményeit, történeteit is. Ebéd után rögtön következtek a szabadidős tevékenységek, vagyis nekem a láthatatlan színház. Azt hiszem ez volt számomra az egyik legnagyobb élmény a konferencia során. Hihetetlen, hogy bekötött szemmel mennyire bele tudtam képzelni a történet szereplőjébe magam, és mennyire át tudtam érezni az illető helyzetét. Az esti programban  koncertek voltak, ahol jó volt látni és tapasztalni, hogy együtt alázatosan, de ugyanakkor felszabadultan énekelt és imádkozott mindenki.Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy a Szike zenekar fuvolistájaként szolgálhattam az Urat. A koncertek után hangfestést játszodtunk, amiről akkor hallottam legelőször, de rendkívül érdekesnek  találtam, ugyanakkor lazító és  egyben szórakoztató programként  zártaa  mozgalmas és vidám napot.

 

                   Péter Emőke

Péntek – Székelyudvarhely

 2015. május 15. Péntek – Székelyudvarhely

Kedves  Naplóm!

Végre eljött a várva várt nap. Megkezdődött a FÜGGŐleges konferencia. Pár hónappal ezelőtt hallottam legelőször róla, és hogy idén Székelyudvarhelyen is megszervezésre kerül. Talán ami még jobban felkeltette az érdeklődésemet, az a konferencia témája volt, a CSALÁD. A konferenciának két alaphelyszíne volt: a Szombatfalvi Református Templom és a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium. A helyi lelkipásztor, Bereczki Orbán Zsolt köszöntő beszédét várva megtanulhattunk egy-két ifjúsági éneket is zenekaros kísérettel. A köszöntést követően  barátságos, vicces játékokba vontak be a moderátorok, amelyek rögtön meghozták a jó hangulatot. További programként egy előadásnak lehettünk tanúi, melyet dr. Kiss Jenő, teológia professzor úr mutatott be. Erről az előadásról sajnos lemaradtam, amit nagyon sajnálok, de utólag sikerült egy elég részletes beszámolót kapnom  a tartalmáról az első kiscsoportos beszélgetés alkalmával, amit még a későbbiekben említeni fogok. Amíg a többiek vacsoráztak a Kollégium étkezdéjében, én kíváncsian vártam, miből is állhat a következő fent már említett kiscsoportos társalgás?A névjegykártyáinkon levő különböző színek szerintgyűltünk össze 10-15 tagú csoportokba különböző osztálytermekbe. Bemutatkozással kezdtünk, majda témával kapcsolatos kérdéseket dolgoztuk fel. Nagyon örültem a családias hangulatnak, egymást tisztelettel meghallgatva, közös imádkozásokkal tudtunk egy meghitt beszélgetést folytatni. A délutáni előadásból ami a legjobban tetszett nekem, az egy különleges hasonlat: A családban lehet hogy teszünk kitérőket a patakra, lehet a tengerre, de ami még súlyosabb, az óceánra, mégis a végén visszasodródunk az árral, oda ahonnan elindultunk, mert az az életünkben a biztospont, a támaszpont, amire mindig számíthatunk. Kizökkenve ebből a meghitt hangulatból, visszasétáltunk a templomba, ahol ismét vidám hangulatban ismerkedő játékokat játszodtunk. Egy magyar népmesével zárult az esti program, és egy közös imádság után következett az elszállásolás. Miután sikerült útba igazítanom a diákotthonban megszállókat, egy ilyen tartalmas, élménydús nap után nekem is jól jött a pihenés, elgondolkodva azon mit is tartogat még számomra a holnapi nap.

Péter Emőke

Függőleges ifjúsági konferencia Székelyudvarhely – 2015

Lehetőség, újdonság, szeretet, nevetés… azt hiszem ezek a szavak jutnak először eszembe ha visszagondolok az idei év Függőlegesére. Először vettem részt ezen a konferencián, és valljuk be, voltak elvárásaim. Rengeteg pozitívat hallottam már a konferenciáról, és a szívem mélyén reméltem, hogy nekem is sikerül majd egy-két értékes gondolatot elkapni – így jónak láttam belevágni. S az elvárások után jönnek ugye a csalódások, és ezen a ponton hálás a szívem a temérdek pozitív csalódásért. Hogy mit kaptam a Függőlegestől? Reálisabb rálátást néhány dologra, új embereket/barátokat, sok-sok mosolyt, nem egy-két pozitív gondolatot, hanem számtalan olyan tanácsot, útmutatást, amelyek alkalmazásával nagyobb harmóniát varázsolhatok a családomban. Többször hallottuk a konferencián, hogy „változni és változtatni sosem késő, legyünk MI, azok, akik mernek változtatni!” Hallottunk beszélni édesanyákat, édesapákat, testvéreket és egykéket, elnyomottakat és békítőket, s mindenki más szerepben állta meg a helyét családon belül, de egyen-egyenként mindannyiunkra ugyanakkora szükség van a változáshoz.

 

Első nap próbáltunk rájönni, s kifejteni azt, hogy „Honnan jövünk?”, segítségünkre volt Kiss Jenő professzor úr nyitó előadása, melyben a sok értékes gondolat mellett, tudatosíthattuk, hogy csak egy „szem” vagyunk a láncban, és ránk is szükség van, hogy összetarson a lánc. Második nap Visky Annától kaptunk útravalót, miután feltettük magunkban a kérdést: „Hová tartok?” Ugyanakkor arra is ráébresztett, hogy Mit viszünk magunkkal?, hiszen sokszor akaratlanul is megismételjük az otthonról kapottakat.

 

Úgy érzem mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Senkinek sem volt ideje unatkozni. A műhelyek közül mindenki válaszhatott kedvére valót, ahol beszélgettünk a családi tabukról, belenézhettünk a családi tükörbe, nem akartunk anyánk/apánk lenni, illetve önmagunkhoz is közelebb kerültünk az önismereti teremben. S ahogyan az elődásokon szerzett gondolatokat, úgy az itt kapottakat is kisebb csoportokba rendeződve átbeszélhettük. De hatalmas választék tárult elénk a szabadidős tevékenységek terén is. Voltak akiket hajtott a versenyszellem és egy City Boundnak nevezett játék keretén belül körbeszaladhatták a várost, különböző feladatokat teljesítve, mások ingyen öleléssel árasztották el Udvarhely utcáit, mosolyt csalva a járókelők arcára, de voltak kényelmet kedvelők, ők filmet nézhettek illetve kézműves foglalkozásokon vehettek részt.

 

Számomra a konferencia fénypontja a „Bevállalom” marad. Három konferenciázó bátran kiállt  elénk és válaszolt az első nap feltett – Honnan jövök? – kérdésre.

Sokan nem találunk összefüggést/kapcsolatot a család és a negatív dolgok, harag, gyűlölet, szégyen között. De a beszélgetések, előadások által sikerült rájönnöm, hogy a negatív élményekkel jövők talán közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk.  Senki sem jön tökéletes családból.

 

 

Egy másik érdekes mozzanat a Halmen Eszter által bemutatott „hangfestés” volt. Ez többnyire abból állt, hogy az összes konferenciázó egyszerre adott ki különböző hangokat. És „zenét csináltunk!” S ezzel kötöttem össze az érkezéskor kapott képeslapra nyomtatott igét: „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak.”(Róm.12:4-5) Sokan érkeztünk, sokféle családból, de néhány napra egy család lehettünk. S választ is kaptunk a harmadik és egyben zárónapon felvetett kérdésre : „Hova tartozom?” – Összetartozunk!

S ha már a zenénél tartunk, akkor nem mulasztom el megemlíteni azt a hangulatot, amelyet az Élő kövek, a Szike valamint a Krikk varázsolt nekünk, egy-egy csodálatos koncerttel. Azt hiszem bebizonyítottuk, hogy „Krisztusnak jó katonái vagyunk”, hisz a templom visszhangzott, s az épp csatába induló sereget jutatta eszembe a taps és tombolás!

Szívemből ajánlom és buzdítok mindenkit, hogy vegyen részt ezen a konferencián. Hiszen megpróbálhatom felsorolni a sok jót : jó társaság, új barátok, minőségi zene, koncertek, játékok, lelkes munkatársak, előadások, csodálatos anyuka (Pitó Orsi,a rendezvény koordinátora, aki remekül ért ahhoz, hogy mindent egy kézben tarson. Hála és köszönet neki!)…de sosem érnék a végére, mert Krampuszt (a konferencia egyik lelkes moderátorát)  idézve: „öttttttt perc múlva…” még több JÓ jutna eszembe.

Örömmel és hálával gondolok vissza arra a néhány napra amikor idegenekből egy család lettünk! És „a család az egy jó buli” hallhattuk Visky Annától, amikor előadásában édesapját idézte. Jöttünk valahonnan, s tartunk valahová, de Krisztusban összetartozunk! Ahogy Bartos Károlytól, komollói és egykori FIKE lelkésztől hangzott el a záró-istentiszteleten: „tiszta szívet kaptunk, új szívet!” – hát használjuk!

 

                                                                                  Bakó Beáta

Nagybánya. Második nap.

 11194926_10200454067670399_168676629_o(1)

Ahogy a tiszteletes asszony megígérte, hogy megbeszéli az Úrral (no nem a tiszteletes úrral), valóban csorgott az eső egész nap a nyakunkba, meg az esernyőnkre. Bár nem állítom, hogy nem voltunk többen is, akik napenergiával működünk, és reménykedve ott hordoztuk a napszemüvegeinket a fejünk tetejére csúsztatva egész nap, kellemesen lepődtünk meg nap végén, mikor rájöttünk, hogy ennek ellenére mennyire élménydúsan és frissen telt a Függőleges szombati, leghosszabb napja. Azt hiszem ismét bebizonyosodott, hogy van támogatója ennek a rendezvénynek az eső és napsütés szintjei felett is, aki pontosan tudja, hogy milyen környezetre van szükségünk ahhoz, hogy minél jobban értékeljük a kapott tartalmakat.

 

A reggelnek a kissé zord, és talán még kába csendjét zenés áhítat és imaséta törte meg illetve alakította megélni való csenddé, ami után Bántó-Tamás Szilveszter meghívott lelkipásztor beszélgetett a konferenciázókkal arról, hogy mit is jelent a házi feladat, azaz a családban vállalt felelősségünk. Kiboncoltuk, hogy hogyan kezeljük a tesók közti irigység témáját, hogy hogyan tiszteljük a szüleinket akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nem érdemlik meg, mit van jogunk megkérdőjelezni a döntéseikből, és hasonló személyes kérdéseket. Mindezeket tovább gyakorlatiasítottuk a műhelyek alkalmával, ahol már mindenki maga választhatta ki a számára legaktuálisabb témát.

 

A főtéri jégkása helyett forró kávék és palacsinta kárpótoltak minket egész nap a Teaházban, a még forróbb levesekről nem is beszélve, de a szabadidős tevékenységek beltérbe költöztetését egyáltalán nem bántuk. Ládamászás, filmnézés, barkácsolás és nagybánya nevezetességei segítettek az energiatartalékaink újratöltésében.

 

„Bevállalom.” – mondták hárman is Berke Eszternek, mikor felkérte őket, hogy osszák meg velünk személyes történeteiket, családjukban megélt élményeiket. A családi kapcsolataink a legmélyreszántóbbak, erről tett bizonyságot a meghitt a beszélgetés.

 

Váltakozott a zene és a nyüzsgés egész nap, még az ordibátornak is jutott megfelelő (és bátor) szerep,            jelenleg is még javában folynak a koncertek, melyekért köszönet a Németh László Elméleti Líceum kórusának, a zilahi dicsőítőcsapatnak, valamint Boér Karcsinak, Szántó Lórinak és Both Józsefnek. A zenecsapatoknak sikerült a nap hangulati mércéjét még feljebb tenni, még most is emelkedik, emelkedik!

 

 

 

 

 

Első nap, első benyomások – péntek!

Nagybánya. Első nap.

IMG_3510

Ha május, akkor Függőleges! Idén 17. alkalommal került megrendezésre a Függőleges Ifjúsági Konferencia, Nagybányán. Több mint 150 fiatal kíváncsi a konferencia által nyújtott újszerűségre. Az idei cím: Családfun. Mi fán teremsz?, amely a család kérdéseit boncolgatja.

Kérdések és válaszok, új nézőpontok alkotásásának helye a Függőleges. A fő cél azonban az, hogy Istenre mutassunk rá.

Lelkes, energikus munkatársi csapat dolgozott – több hónapon keresztül – annak érdekében, hogy a konferenciázni vágyók megtapasztalják, felfedezzék a kereszténységet kibővített keretek között, új közegben.

„Annak reményében jöttem Függőlegesre, hogy a kommunikáció otthon majd jobb lesz és persze, hogy feltöltődjek.” – mondta Sebestyén Ágnes, aki előszőr vesz részt a konferencián.

IMG_3586

A résztvevőknek érkezésük után rögtön lehetőségük volt arra, hogy belecsöppenjenek a játék, a móka, a jókedv atmoszférájába. A zene természetesen elengedhetetlen része a konferenciának. Idén az Élő Kövek dicsőítő csapat segít zenéjével ráhangolódni az előadásokra. Az általuk diktált ritmus kétségtelenül energiaadagoló.

A Rém Rendes Család betétdalára vonult be a koordinátor és a két moderátor, mondanom sem kell, ettől a jókedv maximális lett. A rövid humoros jelenet után, Orsi – a konferencia koordinátora – köszöntötte a konferenciázókat, igei köszöntőt az esperes úrtól hallhattunk, majd Bak Lászlóné Major Enikő lelkipásztornő Nagybánya történetével tette színesebbé a bevezetőt.

Ez után Kiss Jenő professzor úr segített abban, hogy diagnosztizáljuk a problémát, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel ahhoz, hogy választ kapjunk. „Honnan jövök, kiktől jövök?” Továbbá segített nekünk rávilágítani arra, hogy a kapcsolat helyrehozásának a művészete sokkal nagyobb mint maga a kapcsolaté.

IMG_3595

Fontos kérdés, hogy meddig mernek minket elengedni a szülők, csak a tóra, vagy ki az óceánra? Azonban kérdés az is, hogy gyermekként te mennyit engedhetsz meg magadnak. Mennyire vagy tudatában annak, hogy te is felelős vagy a családodért? Belegondoltál már abba, hogy mennyit áldoznak rád a szüleid? Tudnod kell, hogy értékes vagy a szüleid számára.

Az előadás kérdéseit kiscsoportokban boncolgattuk tovább. Ezek a csoportok lehetőséget adtak az ismerkedésre, játékra.

A záró programban volt pantomimjelenet, pörgős gospelhangulatot idéző dicsőítés, zenés ismerkedés, tojásból Supermenné fejlődtünk, valamint élethű előadásmóddal végigkövethettük rakoncátlan porontyok elképzeléseit a teremtésről, házasságról, és egyéb, általunk is sokat boncolgatott témákról.

Az első nap kétségtelenűl élménydús volt, kiváncsian várjuk, hogy mit tartogat számunkra a konferencia többi napja, és ahogy Krampusz mondaná, wir rebeantragung morgen!

Gondolatébresztő sorok a családról…

Témára hangoló interjú, gondolatébresztő sorok a családról. 

 

 

Kővári Arany mesél:

 

  1. Ki, mi jut eszedbe mikor azt hallod: család?

Nekem a közeli családom jut eszembe (testvéreim, szüleim), és ha sokszor hallom egymás után, hogy család, akkor esetleg az is eszembe jut, hogy milyen jó dolgom van, és hogy milyen természetes számomra nagy családban élni. Máshogy, kisebb számban nem tudom elképzelni magunkat.  🙂

 

  1. Mi a szereped a családban?

Én mindig is eléggé a figyelem központjába fúrtam/fúrattam bele magamat. Ez szerintem a kicsit nagyobb korkülönbséggel kezdődött, ami köztem, és a nagyobb testvéreim között van. Így többet tudtak foglalkozni velem már az elején.

De a figyelemközpontúság ellenére nem hiszem, hogy lázadó lettem volna, pedig mindig is olyan vagánynak, kalandosnak tűnt az a pozició 🙂 Inkább a foglalkozásom követelte meg azt, hogy sokszor ott legyenek a család tagjaim a fontosabb eseményeimen, ha tudnak. Főleg, mert édesapával sokszor együtt léptünk fel, zenéltünk.

  1. Tiniként mennyire érzed önmagadat felelősnek a családodért?

Az elején még nagyonis annak éreztem magam, főleg kapcsolatok terén. Ezalatt főleg az egyre ritkábban megtörténő szűk családi összejövetelekre gondolok. Azokat semmi pénzért nem váltottam volna fel más eseményen való részvételre. Most sem váltanám fel.

Más szempontból nem is jutott eszembe a felelősség, addig, amíg el nem költöztöztem otthonról suliidő alatt. Akkor már eszembe jutott az is, hogy saját magam keressem meg a pluszköltségekre valót. Volt, amikor összejött, volt, amikor gondolati szinten maradt az egész 🙂

11169731_877126402357806_2873282698939989590_o

  1. Mikor te húzod a rövidebbet, hogyan reagálsz, kezeled a helyzetet?

Megpróbálom megbeszélni egy pár emberrel, az sokat segít. De nem bírom magamban hagyni ezeket a dolgokat.

  1. Van stratégiád arra, hogy hogyan kommunikálj a szüleiddel mikor nagyon el akarsz valamit érni?

Klasszikus nincsen 😀 Inkább mindíg alkalmazkodom egy adott helyzethez. Végső helyzetben felmutatok valamit, amit elértem a közelmúltban esetleg, hogy ne adjak valaminek a hanyaglása felőli aggódásra okot. De nem szoktam ígérgetni…

  1. Miben volt rád hatással az anya, illetve apa kép?

Édesanyám mindig szerette, ha segítünk neki a házimunkában, és ez van nagy hatással rám. Szeretem a kalálkákat, ha többen összegyűlünk és beszélgethetünk közben.

Édesapa látástól mikulásig tartó munkabírása engem is sokszor jófajta maximalitásra ösztönöz. Ezen kívül, mivel mindig gondoskodott arról, hogy fontosabb alkalmakkor virággal lepje meg a család női tagjait, az ilyenfajta klasszikus gesztusokat nagyon megszerettette velem.

  1. Mi jellemzi a családodat?

Családomra lehet azt mondani, hogy csendes, de nyitott.

  1. Mikor és mitől érzed azt, hogy harmóniában van a család?

Eddig még soha nem éreztem azt, hogy nincs harmóniában…. 🙂

 

Mentoraink bemutatkoznak (2)

Nagybányán velünk tart előadóként Bántó- Tamás Szilveszter, íme a bemutatkozója:

2014-12-25 16.22.44

Bántó-Tamás Szilveszter vagyok, egyke, lelkész, férj, majdnem négy gyerek apukája (Csilla, a feleségem várandós, júniusra várjuk a negyedik fiunkat).

Zilahon születtem, szüleim egyetlen porontya vagyok, (ez egyesek szerint látszik rajtam) nem voltam megelégedve a családi helyzetünkkel (ki van?).

Minden vágyam az volt, hogy lesz egy szép feleségem, összejött. Tíz éve élünk házasságban Csillával, néha jól vagyunk, néha még annál is jobban. (vannak azért nehézségeink isJ)

Ifis koromban vásároltam egy túriban 5 bögrét (focis bögrék voltak), s azt mondtam otthon, hogy az öt jövendőbeli fiamnak vásároltam őket. Édesanyám jópofának tartotta az ügyet, akkor szerintem nem gondolta volna, hogy az egyke fia majdnem megvalósítja a tervét. Azóta három fiunk van, a negyedik júniusban születik meg. Valószínű, hogy a bögréket az apa a fiaival fogja használni.

Tíz éve lelkészkedem. Most Kalotadámos-Jákótelke és Kispetri gyülekezeteiben próbálunk az emberek, családok elé élni valamit Krisztus szeretetéből, ami egyáltalán nem egyszerű.

 

Miért érdemes?

Régi résztvevőket kérdezünk arról, hogy miért volt érdemes nekik Függőlegesre jönni, hogyan jöttek és hogyan mentek el onnan.

finomságok, előző évekről

A Függőleges (is) olyan, hogy bár eltervezem, mindig másként alakul és másként jövök haza, belül mindig egy új világgal. Szeretem a jó teákat, a gofrit, a dekort, a karszalagot, a sok embert, szeretem, hogy olyan embereket ölelhetek magamhoz, akiket annyiszor látok éévente, hogy egy kezemen meg tudom számolni, szeretem az új arcokat, a régieket, hogy kapok gondolkodnivalót, meg azt, hogy új helyeket ismerek meg. Szeretem, hogy fizikailag (mindig) totálisan kimerülök, s a lélek-csupromat meg folyamatosan teletöltögeti az Isten. Elbűvöl az önfeledt nevetés, meg a könnyek, meg hogy a rosszat valahogy mindig elfelejtem, s hogy nem bánom meg. Az abszolút csúcs mégis az, hogy ennek a sok mindennek a végén mindig átragyok az a Szeretet, ami a háttérből mozgat. Belegondolva, hogy az idei már a negyedik konferenciám lesz, megint arcon csap a tény, hogy öregszem, de rájöttem, hogy minél idősebb vagyok. annál több a mesélnivaló történetem, a Függőlegesről is.

Függőleges, the best eveeeer

A Függőlegesre azért volt érdemes nekem menni, mert addig azt hittem, hogy az, hogy valaki istenhívő, vagy Istenről beszélünk, az csakis nagyon zárt keretek között történhet, az egyháznak az ódon épületében, és abban a megszokott vasárnapi keretben. Érdemes volt látni, hogy fiatalok, anélkül, hogy valaki kényszerítené őket, vagy a pap bácsi küldené, önként szerveznek egy nagy rendezvényt, ahol az alaptéma egy olyan téma, ami számomra addig elég homályos terület volt: Istennel való viszony, az, hogy lehet erről beszélni, hogy lehet ebben haladni, hogy ebben dolgunk van. S közben a barátságos hangnemnek is olyan formáit láttam, ami kicsit újszerű volt, idegen, s eléggé különböző mindentől, amit addig tapasztaltam. Láttam egy olyan indulatot az emberekben, és egy olyan viszonyulást, ami jó volt, és érdekes, számomra akkor furcsa is, de maradandó volt talákozni egy ilyen világgal. Ilyet addig nem láttam: hogy ha nem koncert az illető esemény, akkor hogy van az, hogy több százan összegyűlnek különböző városokból?  Szövődtek olyan ismeretségek, barátságok, hogy zilahi és vásárhelyi, váradi és magyarországi, és láttam, hogy együtt vannak valamiért. Ezt volt érdemes kideríteni, hogy miért.

Engem mindig vonzottak az olyan helyek, ahol emberekkel találkozhatok, már kiskoromtól kezdve, és ez egy olyan hely. Perecsenben például megismertem két olyan embert is, aki ugyanazon a napon született mint én, és ez is egy különleges érzés volt. Születtek ott jó barátságok, nekem leginkább ezek maradtak meg.

Nem volt barátom, és kerestem jó srácokat, s azt mondták ott vannak. Na jó na, benne volt ez is, de igazából a barátnőimmel mentem, ahova mentek ők, oda mentem én is. Másrészt érdekelt ez a téma, kíváncsi voltam előadásokra, s tudtam, hogy találkozom ismerősökkel is. Azóta kiderült, hogy érdemes volt, mert egyrészt valóban megismertem a mostani barátomat, másrészt olyan új embereket ismertem meg, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Nagyon jó volt a hangulat, azelőtt soha nem voltam ilyen eseményen: konferencia, sok ember, s mindenféle információ egy helyen. Jól éreztem magam , és egyúttal sokmindent tanultam.

freeehug

Függőlegesre járni egy szuper lehetőség, hogy Istennel és emberekkel is kapcsolatot alakítsunk ki. Ez nekem nagyon megéri. Abban a három napban feltöltődök és végig vidámság vesz körül. Idén is számítok sok jóra.

Ééés jó Függést nekünk! 🙂

 

 

 

 

Figyelem! Az írások nem a képen szereplőkhöz tartoznak.
Fuggoleges 2016